Fehér Andrea történetét 2018-ban mutattuk be nektek. Andi egyike azon Főnixeknek, aki valóban nem ismer lehetetlent. Sosem hagyta, hogy betegsége irányítsa életét, sikeresen megküzdött az endometriózissal, és nemrég életet adott kisfiának. A boldog percek közben időt szánt arra is, hogy megossza velünk első élményeit a baba születése kapcsán, és meséljen arról, mi újat hozott számára az anyaság.

Hogyan élted meg a várandósságot? Miben változtatta meg az addigi életedet az, hogy kisbabát vársz?

A terhesség elejét nem éppen pozitívan tudtuk megélni Dáviddal, a párommal. Az elejétől veszélyeztetett terhesnek számítottam, ezért a sportot, a munkát és az iskolát is abba kellett hagynom. Elég rosszul éltem meg, hogy egy nap alatt teljesen megváltozott az életünk. Mindemellett azzal a gondolattal is meg kellett barátkoznunk, hogy hamarosan szülők leszünk. Persze örültünk is, de az első trimeszterben a pánik és a sokk uralkodott. Akkor még csak az ultrahangok után éreztük a boldogságot, de utána ismét visszatért a pánik. Nem tudtuk, hogy fel vagyunk-e készülve ilyen nagy feladatra. Az is fejtörést okozott, hogyan szervezzük úgy át az életünket, hogy a babának és nekünk is jó legyen, és ne kelljen mindenről lemondani, ami eddig fontos szerepet töltött be az életünkben. A második trimeszterben már sokkal boldogabbak és izgatottabbak voltunk. A nagy vízválasztó a 16. héten volt, amikor a babánk elég intenzíven elkezdett bokszolni odabent és még jobban tudatosította bennünk, hogy hamarosan érkezik hozzánk. Innentől kezdve már kevesebb pánik volt és a kezdeti sokk is elszállt. Amit talán a legnehezebben viseltem a várandósság alatt és még most is azok a testi változások és a súlytöbblet. Ugyanúgy ettem, mint a terhesség előtt, nem voltam kívánós. Az ok szerintem az, hogy a pörgős mindennapok és a sok sport egyik napról a másikra eltűnt az életemből és felváltotta egy nagyon nyugodt és pihenős életszakasz, ami számomra eddig ismeretlen volt. A kilók pedig csak úgy szaladtak fel és még mindig van mit leadnom, és az izmaimat is újra kell építenem. A sportolói életemet Teó érkezése után is fontos, hogy folytassam, hiszen ez nem csak a munkám, de a gyógyulásom miatt is fontos része az életemnek. A vizsgálatokon végig azt mondták, hogy minden rendben van, de óriás bébire készüljünk. A 29. héttől kezdtem úgy érezni, hogy nagyon nehéz a hasam és nem tudom, hogy fogom kibírni a 39. heti császármetszésig. Ezen a héten el is mentünk és megvettünk mindent Teónak. Lehet, hogy a testem tudta, hogy koraszülés lesz… Mire mindennel végeztünk, a 32. héten elkezdett szivárogni a magzatvizem és megszületett a kisherceg. Dáviddal azonnal szerelembe estünk és élvezzük minden pillanatát.

Még a kezdeti nagyon kimerítő időszakban vagytok. Hogy bírjátok, milyenek a mindennapjaitok a pici családtaggal?

Az első két hetet a kórházban töltöttük a koraszülött intenzív osztályon. Utólag nagyon hálásak vagyunk érte. Nagyon nagy köszönet és hála az ott dolgozóknak mert mindenre megtanítottak minket, összeszoktunk Teóval és tökéletes napi rutinnal jöhettünk haza. Ez a két hét Dávidnak volt a legnehezebb a látogatási tilalom miatt. Két hét alatt sajnos csak születéskor láthatta a kisfiunkat és ez nagyon megviselte őt. Nekem könnyebb volt, mert csodás embereket ismertem meg a kórházban és nagyon sokat tanultam Teó gondozásáról. Itthon már Dávid is két nap alatt profi, gyakorlott apuka lett. Nagyon sokat segít nekünk és imádom őket nézni, mikor csak ketten vannak.

Nagyon szerencsések vagyunk Teóval, igazi minta baba, nem sírós és nyugodt, kivéve, ha éhes :D Ezen kívül csak alszik, és ha fent is van csak nézelődik, dünnyög nekünk és szinte mindig mosolyog. Szóval mondhatjuk, hogy “könnyű” dolgunk van, de azért jó lenne egyben 12 órát aludni :D 

 Milyen változásokat hozott benned az, hogy anyává váltál?

Mivel Teó koraszülött lett, nagyon megijedtünk és aggódtunk, hogy minden rendben legyen, az igazi boldogságot akkor éreztük, mikor haza jöhettünk és végre együtt lehettünk. Még sok vizsgálat vár ránk, de az eddigi eredmények mind nagyon jók és reméljük, hogy a többi is az lesz! Ezt a fajta aggódást, féltést, félelmet nem ismertük eddig. Teó még erősebbé tette a kapcsolatunkat (pedig azt hittük, hogy már így is nagyon erős a szerelmünk), és külön-külön is megerősített minket. Nem tudtuk elképzelni, hogy milyen lesz, ha megérkezik hozzánk, nem hittük, hogy kettőnkből egy ilyen csoda baba fog születni. Igazi nyugalomszigetet varázsolt itthonra. Megtanultuk, hogy nem szabad mindig pörögni és túlhajszolni magunkat, kell idő egymásra amikor csak 3-an összebújunk és órákig semmit se csinálunk, kizárjuk a külvilágot és csak együtt vagyunk.

Az endometriózissal kapcsolatban eddig annyit tudunk, hogy az orvosom császár közben azt állapította meg, hogy még sosem volt ennyire jó az állapotom. Bízik benne, hogy Teó meggyógyított. Hónap végén megyek a 6 hetes kontrollra és remélem, hogy ugyan ilyen jó híreket fog mondani! 

Fotók: Kovács-Lajtár Judit