„A boldogság, az élet szeretete ott van bennünk, a sejtjeinkben, zsigereinkben, csak el kell hessegetnünk a felhőket.”

Hogyan lehet megőrizni a reményt és a boldogságot úgy, hogy tudjuk gyógyíthatatlan betegséggel élünk? Interjú alanyunk saját tapasztalatain keresztül mutatja be, miként lehet mentálisan megerősödni, elfogadni a korlátokat és megtalálni az élet apró örömeit. Története inspirálhat mindannyiunkat arra, hogy értékeljük a jelen pillanatait.

Mi volt az első tapasztalatod a betegség kezdetén? Hogyan reagáltál a diagnózisra?

Földhöz vágott.. A myelofibrosis (vér- és csontvelőrák) ritka betegség, amely a vérképző szöveteket érinti. Nagyon durván hangzott elsőre, szó szerint leültem, mikor megkaptam a szövettani eredményt. Számítottam rá, hogy valami súlyos lesz, de erre nem. Mégis, realitásomból nem veszítve, optimistán tekintek előre. Nem hagyom, hogy a betegség meghatározza a mindennapjaimat.

Hogyan segített szakmai tudásod a betegség feldolgozásában?

Szociálpedagógusként és addiktológiai konzultánsként rengeteg módszert ismertem, amelyeket magamon is elkezdtem alkalmazni. Tudtam, hogy az egyik legfontosabb dolog, hogy a lelkemmel és a mentális egészségemmel is el kell kezdenem intenzíven foglalkozni, hiszen ez ki fog hatni a testi jólétemre is. Kemény munka volt, de fél év alatt mentálisan megerősödtem, fizikai tüneteim szinte eltűntek. Újra élek.

Mi segített leginkább a fejlődésedben?

A legfontosabb az elfogadás volt. Megtanultam, hogy nem azt kell nézni, mit vett el a betegség, hanem mit adott. Elengedtem a régi kapcsolataimat, helyettük új, mély kötődések születtek. Új hobbijaim lettek: kötés, olvasás, írás. Az élet tele van apró ajándékokkal, csak meg kell látni őket.

Hogyan élted meg az orvosaid reakcióját a javulásodra?

Jelenlegi kezelőorvosom fantasztikus. Látta a javulásomat, még ha a vérképem nem is támasztotta alá. "Nem tudom, mit csinál, de ne hagyja abba!" - mondta. Ez megerősített abban, hogy jó úton járok. Tudtam, és éreztem, hogy a komoly munka, amit abba fektettem, hogy dolgozzak magamon és az életet minőségi módon tudjam megélni – meg fog térülni, és ez be is bizonyosodott.

Mi inspirált a "Simogass Élet!" című könyved megírására?

Sokan megosztják gyógyulásuk történetét, de ki szól azokhoz, akiknek nincs reményük a gyógyulásra? Ezt a könyvet nekik írtam. Megmutatom, hogy lehet boldogan élni akkor is, ha a tudomány mai állása szerint nincs gyógymód.

Mi a legfontosabb üzeneted a betegtársak számára?

A mentális és lelki fejlődés legalább olyan fontos, mint a testi. Ne hagyjátok, hogy a betegség elvegye a lelketek szabadságát! Az élet minden napja lehet ajándék. Ne csak a célt élvezzétek, hanem az odavezető utat is!