„Azt tudtam, hogy nem csak a két gyermekemért, de saját magam miatt is meg kell gyógyulnom.”
Mi az a szinte legyőzhetetlen erő, amely képes elvezetni valakit a gyógyuláshoz? Leimeiszter Anita megosztja most velünk, hogyan gyűjtött erőt a hosszú és viszontagságos gyógyuláshoz a Cushing-kórból.

Miként kezdődtek a te nehézségeid?

A második gyermekem születése után már nem tudtam visszafogyni a szülés előtti súlyomra, és elkezdtem nagyon furcsán elhízni. A végtagjaim megmaradtak viszonylag vékonynak és egy törzsi hízás kezdődött el, majd az arcom is kikerekedett, és piros pozsgás színt vett fel. Kezdtem külsőleg elférfiasodni, és elmaradt a menstruációm is. Majd megjelent tünetként a magas vérnyomás.

Hogyan derült fény rá, hogy mi áll a tüneteid hátterében?

Éreztem, hogy valami nincsen rendben velem. Orvostól orvosig jártam, elmentem különböző kivizsgálásokra, de nem állt össze a kép. Végül elkerültem egy belgyógyászhoz, aki megfogalmazta: olyan cushingoid az arcom. Nem tudtam miről beszél, így mikor hazaértem, rákerestem erre a szóra a neten. Megdöbbenve szembesültem vele, hogy amit ott leírnak a Cushing-kór nevezetű betegségről, az teljesen rám illik. 2009 nyarán találkoztam óta Dr. Mezősi Emese endokrinológussal, aki a gyógyulásom felé vezető úton elindított. Amai napig a doktornő a kezelőorvosom.

Ez egy kevésbé ismert betegség. Mivel jár együtt, és milyen terápia segített neked?

A Cushing-kór azt jelenti, hogy az ember agyalapi mirigyén kialakul egy hormontermelő daganat. Tulajdonképpen ez a hormon, az ACTH hormon, ami nagyon nagy mennyiségben megnő az ember szervezetében. Az ACTH kapcsán rengeteg kortizol termelődik, és ez a kortizol teszi férfiassá a nőknek a külsejét, ez okozza a magas vérnyomást is, és azt, hogy elmarad a menstruáció.

Ezt a jóindulatú daganatot, ami nem képez áttétet, mert csak hormont termel, el kell távolítani. Nálam a diagnózis felállítását követte három agyműtét, majd egy sugárkezelés. Ezek sikeresek voltak, és már a második műtét után nagyon látványos volt a gyógyulásom. Számomra csodaszámba ment megélni azt, hogy egyetlen hormonszint rendeződésével egy láncolat végigmegy az egész testen, és a szervezet visszatér a normális kerékvágásba.

Mi volt az az erő, ami téged hozzásegített a gyógyuláshoz?

Bízom az életben és szeretek élni. Tudom, közhelyesen hangzik, de mégis: fejben dől el minden. Én biztos voltam abban, hogy ebből meg fogok tudni gyógyulni. Nem csak azért kell meggyógyulnom, mert van két gyermekem, hanem saját magam miatt is. Olyan szép ez a világ, és annyi mindent kell még látni, tapasztalni, véghez vinni benne. Ez a két erő ,– a hozzáállásom és az orvosok nélkülözhetetlen szaktudása –együtt már szinte legyőzhetetlen.

Mit tanított meg neked ez a betegség?

Megtanultam, hogy minden rosszban van valami jó. Ahogy most erről beszélgetünk, semmilyen rossz emlék nincs bennem, pedig amikor megtörténik veled egy ilyen, azt tragédiaként éled meg. Összedől a világ, zokogsz, reményvesztetté válsz és nem tudod, mit csinálj. Amikor már néhány év távlatából tekintünk vissza arra a régi rossz történésre, akkor minden értelmet nyer, miért is kellett keresztül mennünk ezen az egészen. Minden azért történik, hogy minket építsen, fejlődjünk általa, még akkor is, ha mindezt nem látjuk abban az adott pillanatban.

Van valamilyen mottód?

Egyszer szembejött velem egy mondás, amit nagyon a magaménak tudok érezni: „Nem vezetnek rövid utak oda, ahová érdemes menni.”

Az én gyógyulásom nagyon hosszú volt. Ha engem egy műtéttel meggyógyítanak, szerintem nincs ennyi pozitív hozadéka számomra lelkileg.

Mire vagy a legbüszkébb?

Büszke vagyok magamra. Az ember addig nem tudja, mennyire erős, amíg bele nem dobják egy ilyen helyzetbe, és kénytelen beleállni.

A betegség lelki háttere egy szakértő szemével:

„Súlyos tünetekkel való szenvedés után a diagnózis megkapása nagy megkönnyebbüléssel tud járni, sokszor annak ellenére, hogy maga a diagnózis ijesztő, vagy nagyon súlyos. Ha meg tudom nevezni és tudom mivel kell megküzdenem, az már önmagában segítheti a megküzdést. Továbbá validáló értéke is van ,,nem csak én képzelődtem, nem velem van a gond, hanem egy betegség az, ami megmagyaráz mindent, amit átéltem”. A diagnózis azt is elősegíti, hogy sorstársakkal tudjon kapcsolódni a beteg és hogy információt tudjon szerezni, az állapotáról, és lehetőségekről is. Az utóbbi a problémafókuszú megküzdés része, amely aktívan segíti a beteget abban, hogy tegyen a betegsége ellen, aktív résztvevője legyen a gyógyulásának. Fontos, hogy a beteg figyelme afelé irányuljon, amit ő tud kontrollálni, amit ő maga tud tenni saját gyógyulása érdekében, ez segíti a kontrollérzetet, amely egy kiszolgáltatott, bizonytalan helyzetben sokat tud segíteni mentálisan.

Egy súlyos betegséggel való megküzdés után, előfordulhat poszttraumás növekedés. Ez alatt azt értjük, hogy a betegség okozta trauma hatására bizonyos embereknél megfigyelhető a személyiség növekedése, és képesek teljesebben, jobban megélni az életüket, mint a betegség előtt. Még egy ilyen nehéz élethelyzet is hozhat pozitív változásokat az egyén életébe. „

Sárga Noémi, pszichológus